Hol tűnnek el Európa mezei madarai? – Egyre több a vészjelzés

Európa tájai látványosan változnak, és ezzel párhuzamosan egy kevésbé feltűnő, de annál súlyosabb folyamat zajlik: a jól ismert mezei madarak száma sok helyen visszaesik. A jelenség nemcsak természetvédelmi kérdés, hanem komoly ökológiai figyelmeztetés is, amely hosszú távon az egész élővilág egyensúlyát befolyásolhatja.

Egy friss tudományos munka – amely az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) adatain alapul, és a Conservation Biology folyóirat hasábjain jelent meg – új eszközt adott a kutatók kezébe: rendszeresen frissülő, nagy felbontású térképeket, amelyek pontosan megmutatják, hol és milyen ütemben változik a madarak elterjedése Európában.

Új térképek, új felismerések

A kutatás során a Pan-European Common Bird Monitoring Scheme (PECBMS) adatait használták fel, amelyek 2018 és 2022 közötti időszakot ölelnek fel. Ezeket összevetették egy korábbi, 2013–2017-es periódussal, így kirajzolódott, merre tartanak a különböző fajok.

„A fajok elterjedésének ismerete elengedhetetlen a természetvédelmi és helyreállítási politikák megalapozásához. Ezek rendszeres frissítése és nemzetközi szintű harmonizációja azonban komoly kihívást jelent. Mi, az EBCC-nél megtettük az első lépéseket ehhez az EBBA Live projekten keresztül. Itt a Pan-European Common Bird Monitoring Scheme (PECBMS – Páneurópai Gyakori Madármonitoring Program) öt évet lefedő adatait használtuk fel a mezei madárfajok elterjedésének frissítésére, és felmértük, hogyan változtak az előző ötéves időszakhoz képest, mind kontinentális, mind regionális szinten” – mondta Sergi Herrando, az EBCC elnöke.

A kutatók 10×10 kilométeres felbontású térképeket készítettek, amelyek nemcsak a jelenlegi helyzetet mutatják, hanem a változás irányát is: hol nőtt, hol stagnált, és hol csökkent egy-egy faj jelenléte.

A számok nem sok jót ígérnek

A vizsgálat 50 faj közül 43 esetében tudott megbízható trendeket kimutatni – és az eredmények inkább aggasztóak, mint megnyugtatók.

„43 faj esetében tudtunk megbízható becsléseket kapni a változásokról, és az elterjedési változások pozitív korrelációt mutattak a független állománytrendekkel. Sajnos eredményeink azt mutatják, hogy a becsült előfordulások 33 fajnál csökkentek, mindössze 9 fajnál nőttek, és 1 fajnál maradtak változatlanok. A legtöbb faj esetében az elterjedés változásának iránya összhangban volt a faj teljes állományának ugyanezen időszak alatt bekövetkezett változásával, négy faj kivételével” – tette hozzá Alena Klvaňová.

Összességében a vizsgált fajok élőhelye átlagosan közel 0,8 százalékkal zsugorodott néhány év alatt. Bár ez elsőre kevésnek tűnhet, ilyen rövid idő alatt ez jelentős visszaesésnek számít.

Vannak nyertesek és nagy vesztesek

A kutatás szerint egyes fajok különösen rosszul teljesítenek. A déli hantmadár és a vörösfejű gébics például látványos területvesztést szenvedett el. Ezzel szemben néhány faj – például a fehérkarmú vércse – kisebb mértékű növekedést mutatott.

A kép azonban nem egységes: ugyanaz a faj egyes régiókban erősödhet, máshol viszont gyorsan visszaszorulhat. Ez arra utal, hogy a helyi környezeti tényezők – például a mezőgazdaság átalakulása vagy az élőhelyek eltűnése – kulcsszerepet játszanak.

Négy faj, négy külön történet

A kutatók külön kiemeltek néhány jól ismert fajt, amelyek eltérő mintázatokat mutatnak Európa-szerte. A vadgerle szinte mindenhol visszaszorul, míg a cigánycsuk esetében vegyes kép rajzolódik ki: egyes régiókban növekedés, máshol csökkenés látható.

A mezei veréb esetében kisebb fellendülés figyelhető meg Közép- és Észak-Európában, de az összkép itt is inkább negatív. A kenderike pedig különösen változatos mintázatot mutat, régiónként eltérő trendekkel.

Miért kulcsfontosságú ez az adatgyűjtés?

A szakértők szerint az új térképek nem csupán statisztikák, hanem egyfajta korai riasztórendszerként is működhetnek.

„Összességében eredményeink az európai mezei madarak elterjedésének közelmúltbeli zsugorodását jelzik, és demonstrálják a jelenlegi madármonitoring programok erős képességét arra, hogy kontinens-szintű, rendszeresen frissíthető fajtérképeket biztosítsanak. A változások néhány évenkénti nyomon követése riasztórendszerként működhetne, amely térben kifejezett megközelítése révén – ami Európában újdonságnak számít – segíthet a szakpolitikai jelentéstétel javításában és lehetővé tenné a korai beavatkozásokat. Reméljük, hogy eredményeink javítják a természetvédelmi és helyreállítási intézkedések célzottságát, és útmutatást adnak a helyreállítási tervek kidolgozásához” – zárta Herrando.

Magyar adatok is hozzájárulnak a képhez

Magyarország sem marad ki a nemzetközi adatgyűjtésből. A hazai információk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) több évtizedes monitoring programjából származnak. Az önkéntesek évente több száz mintaterületen gyűjtenek adatokat, ami kulcsfontosságú a hosszú távú trendek megértéséhez.

Forrás: mme.hu Fotó forrása: Mezei verebek (Fotó: Nagy Károly)

A Csendes katasztrófa zajlik Európában – és alig vesszük észre bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

Jogra viszi az ügyet a Greenpeace Magyarország – kemény válasz a vitatott cikkekre

Komoly jogi lépésekre készül a Greenpeace Magyarország, miután több sajtóorgánum szerintük félreértelmezte és kiforgatta a szervezet legfrissebb környezeti méréseit. Az ügy középpontjában a márciusban végzett vizsgálatok állnak, amelyek Göd, Komárom és Sóskút térségében készültek, és amelyek eredményeit április közepén hozták nyilvánosságra.

A környezetvédő szervezet szerint egyes publikációk nemcsak pontatlan következtetéseket vontak le, hanem olyan állításokat is megfogalmaztak, amelyek már a jó hírnevüket is sérthetik.

Félreértelmezett adatok? A Greenpeace szerint abszurd következtetések születtek

A vita egyik kulcspontja az, ahogyan bizonyos cikkek a különböző időpontokban készült mérési eredményeket értelmezték. A szervezet állítása szerint egyes szerkesztőségek azt sugallták, hogy a legújabb adatok érvénytelenítik a korábbi méréseket.

A Greenpeace ezt határozottan visszautasítja, és úgy fogalmaz, hogy ezek az értelmezések szakmailag megalapozatlanok. Szerintük a különböző időpontokban végzett vizsgálatok nem kioltják egymást, hanem együtt adnak képet a környezeti állapotokról – különösen akkor, ha korábban határérték feletti szennyezéseket mutattak ki.

„A környezetvédelem nem lehet propagandaeszköz”

A szervezet közleményében élesen bírálja azokat a médiamegjelenéseket, amelyek szerintük politikai irányba próbálják terelni a kérdést.

„A Greenpeace visszautasítja, hogy egyes szerkesztőségek a környezet- és természetvédelem ügyét a napi politika propaganda eszközévé próbálják silányítani.”

A szervezet szerint különösen veszélyes az a hozzáállás, amely relativizálni próbálja a korábban dokumentált szennyezéseket, hiszen ezek mögött sok esetben hivatalos jegyzőkönyvek és mérések állnak.

Közbizalom a tét: miért ennyire éles a konfliktus?

A Greenpeace hangsúlyozza, hogy a kérdés túlmutat egy egyszerű szakmai vitán. Szerintük a mérési eredmények félreértelmezése hosszabb távon alááshatja a lakosság bizalmát minden jövőbeli környezetvédelmi vizsgálat iránt.

„Mostani mérési eredmények kiforgatása alkalmas lehet a közbizalom megrendítésére az esetleges későbbi vizsgálatok vagy nyilvánosságra kerülő információk hitelességében, ezt a megtévesztő fellépést a Greenpeace határozottan visszautasítja.”

A szervezet szerint éppen ezért szükséges a határozott fellépés, beleértve a jogi lépéseket is.

Független mérések és hatósági szerep – mi hiányzik a rendszerből?

A közlemény egy másik fontos eleme, hogy a Greenpeace kiemeli: a hiteles tájékoztatáshoz elengedhetetlen a független hatósági ellenőrzések erősítése. Úgy vélik, hogy a félreértések és viták egy része abból fakad, hogy nem áll rendelkezésre elegendő, mindenki által elfogadott hivatalos adat.

A szervezet szerint a független intézmények feladata lenne, hogy saját méréseikkel megerősítsék vagy cáfolják a szennyezésekről szóló információkat, ezzel is csökkentve a bizonytalanságot.

„A Greenpeace azt is határozottan visszautasítja…”

A szervezet külön kitért arra is, hogy nem fogadja el a mérések manipulációját vagy félreértelmezését:

„A Greenpeace azt is határozottan visszautasítja, hogy szakmai méréseit bárki manipulatív módon, a környezet- és egészségvédelmi célokkal szemben használja fel.”

Ez a mondat jól mutatja, hogy a konfliktus nem csupán kommunikációs vita, hanem komoly szakmai és hitelességi kérdés is.

Mi forog kockán? Környezet, egészség, jövő

A Greenpeace arra is emlékeztet, hogy munkájuk nem új keletű: évek óta végeznek vizsgálatokat talajvízben, folyókban és termőföldeken, sokszor olyan területeken, ahol szerintük a hatósági jelenlét nem volt elég erős.

Állításuk szerint több esetben is az általuk nyilvánosságra hozott adatok indítottak el változásokat, amelyek végül a szennyezések csökkentéséhez vezettek.

Jogi lépések jönnek – ez lehet a következő fejezet

A szervezet most egyértelművé tette: nem hagyja szó nélkül a történteket. A jogi eljárások célja nemcsak a jó hírnév védelme, hanem – saját megfogalmazásuk szerint – a hiteles tájékoztatás és egy biztonságosabb környezet biztosítása.

A konfliktus ezzel új szintre léphet, és könnyen lehet, hogy a vita a bíróságon folytatódik.

A hír és a kép forrása: Greenpeace

A Amit nem mondanak ki: a korábbi környezeti kockázatok továbbra is valósak bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

Láthatatlan szűrő a Balaton előtt: így védi a Kis-Balaton a tó vizét

A Balaton vízminőségéről sokszor esik szó, de kevesen tudják, hogy a tó védelmében nemcsak az algák és a tápanyagok kiszűrése a kulcs, hanem egy sokkal modernebb kihívás is: a gyógyszermaradványok eltávolítása. Egy friss hazai kutatás most először mutatta meg részletesen, milyen szerepet játszik ebben a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR).

Meglepő felfedezés: gyógyszermaradványok a vízben

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Pannon Egyetem Soós Ernő Kutató-Fejlesztő Központja, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói egy teljes évet felölelő vizsgálatot végeztek a Kis-Balaton térségében.

A Journal of Water Process Engineering folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók 41 különböző gyógyszerhatóanyagot azonosítottak a be– és kifolyó vizek mintáiban, amelyeket 10 hatóanyagcsoportba soroltak. A leggyakrabban előforduló vegyületek között szív- és érrendszeri gyógyszerek, hormonok, szorongásoldók, opioidok, helyi érzéstelenítők és egyes antidepresszánsok hatóanyagai szerepeltek.

Miért pont itt jelennek meg ezek az anyagok?

A Kis-Balaton vízgyűjtő területe különleges adottságokkal rendelkezik. A térségben több jelentős gyógyturisztikai központ található, például Hévíz, Zalakaros és Kehidakustány, miközben a Zala folyó nagy mennyiségű tisztított szennyvizet is a rendszerbe szállít.

Nemzetközi összehasonlításban a terület gyógyszerterhelése közepesnek számít, vagyis nem kirívó, hanem jól illeszkedik azokhoz az értékekhez, amelyeket más, sűrűn lakott vagy gyógyturisztikailag hasznosított régiókban is mérnek.

Nem egyforma minden évszakban – a szennyezés „mozog”

A vizsgálatok egyik fontos tanulsága, hogy a gyógyszerhatóanyagok mennyisége jelentős tér- és időbeli ingadozást mutat. A kutatók szerint a legfontosabb bejutási útvonal a Zala folyó és a Kiskomáromi-csatorna, ugyanakkor az egyes évszakok között nagy különbségek figyelhetők meg mind az anyagok számában, mind azok koncentrációjában.

Ez azt jelenti, hogy a vízterhelés nem állandó, hanem a hidrológiai viszonyokkal és az emberi tevékenységgel együtt változik.

Jó hír: a Kis-Balaton valóban szűr

A kutatás egyik legbiztatóbb eredménye, hogy a Kis-Balatonba érkező gyógyszerhatóanyagok több mint fele a tározóból kifolyó, Balatonba jutó vízben már nem mutatható ki. Ez azt jelzi, hogy a KBVR az év nagy részében hatékonyan csökkenti a mikroszennyezők mennyiségét.

Ugyanakkor a kép nem teljesen fekete-fehér: bizonyos hormonok, epilepszia elleni szerek és nem-szteroid gyulladáscsökkentők időszakosan akár dúsulást is mutathatnak a kifolyó szakaszon.

Miért tűnhet úgy, mintha a rendszer „szennyezne”?

Az elemzések szerint az elfolyó vízben időnként mért magasabb koncentrációk nem új szennyezésből származnak, hanem a Kis-Balatonban zajló természetes belső folyamatok következményei. Jellemzően az üledékből való felszabadulás okozza a jelenséget.

Ezért fordulhat elő, hogy a tározó rendszer átmenetileg „szennyező” forrásként jelenik meg a mérésekben, miközben hosszabb időtávon összességében mégis védelmi szerepet tölt be.

Mi a tanulság a Balaton jövője szempontjából?

A kutatás egyértelmű üzenete, hogy a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer nemcsak tápanyag-csapdaként, hanem modern értelemben vett mikroszennyező-szűrőként is működik. Megfelelő üzemeltetéssel és vízkezeléssel az időszakos dúsulások hatása csökkenthető, így a rendszer hosszú távon is kulcsszereplője maradhat a Balaton vízminőségének megőrzésében.

Forrás: HUN-REN

A Így óvja a Balatont egy kevéssé ismert vízvédelmi rendszer bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

Földünk gyorsabban forr fel, mint gondoltuk — az adatok sokkolnak

Új kutatások szerint a Föld átlaghőmérséklete már 1,4 °C-kal magasabb, mint az iparosodás előtti időkben volt. Ez azt jelenti, hogy elkerülhetetlenül át fogjuk lépni az 1,5 °C-os klímacélt, amire a párizsi egyezményben vállaltunk vállalásokat. A “melegedési tények” még a legpesszimistább forgatókönyveknél is gyorsabban valósulnak meg.

Több tudományos forrás szerint a globális felmelegedés üteme minden korábbinál gyorsabb, és 442 hónapon át tartó rekordmeleg időszakot regisztráltak, ami lassan normává válik.

Nem elég a CO₂ — itt a nagy rejtett klíma-ellenség: az aeroszolok

A klímaváltozásról sokan csak az üvegházhatású gázokat hallják, pedig egy hatékony “rejtett hűtőpajzs”, az atmoszférikus aeroszolok (kis részecskék) nagymértékben tompította a melegedést. Ezek a mikrorészecskék visszaverték a napsugárzás egy részét, és elősegítették a felhők kialakulását, ami szó szerint hűtötte a Földet.

De most ez a pajzs eltűnőben van. A levegőminőség javítására hozott szabályok — például a kénkibocsátás és hajózási korlátozások — sikeresek voltak egészségünk védelmében, viszont visszafogták az aeroszolokat, ami azt jelenti, hogy a Föld már nem kap olyan “derűs fényt” az atmoszférától, mint korábban. Ez önmagában akár +0,5 °C extra felmelegedést hozhat.

A klímamodellek lemaradtak — a valóság sokkal durvább

Az ELTE klímakutatói rámutatnak, hogy a valós globális felmelegedés túlszárnyalja a klímamodellek becsléseit. Az emberi tevékenységből eredő gyorsabb hőfelhalmozódás váratlanul magas energiaszinteket eredményez az óceánokban és a légkörben. A műholdas adatok szerint a tényleges melegedés gyorsabb, mint amit bármelyik korábbi klímamodell előrejelzett.

Ez azt jelzi, hogy a klímárendszer érzékenyebb és instabilabb, mint azt korábban gondolták, és egyes visszacsatolási mechanizmusok — például a felhők viselkedése — eddig alulmodelláltak voltak.

2 °C előtt több millió ember élete forog kockán

Ha a jelenlegi kibocsátási trend folytatódik, akkor 2050 előtt 2 °C-kal melegebb Föld lehet az eredmény — jóval gyorsabban, mint azt valaha is feltételezték. A klímaváltozás hatásai már most érzékelhetők a globális élelmiszerárakban, a vízbiztonságban, és a biztosítási piacon is:

• biztosítótársaságok kivonulnak a legkockázatosabb területekről,
• extrém időjárási események emelik a biztosítási díjakat,
• egyes elemzések szerint a százezreket elérő gazdasági károk évente az adott ország GDP-jének jelentős részét tehetik ki.

A biztosítási szektorban ez már nem elméleti kérdés — pénzügyi kockázatokban mérik a klímaváltozás súlyát.

Billenőpontok: amikor a folyamat visszafordíthatatlanná válhat

A klímakutatók legnagyobb félelme, hogy az 1,5 °C után különféle billenőpontok, tipping pointok aktiválódhatnak. Ezek a kulcsfontosságú rendszerkomponensek hirtelen, gyors és akár visszafordíthatatlan változást idézhetnek elő:

• az arktiszi jégtakaró nagyarányú olvadása,
• a permafroszt olvadása és metánfelszabadulása,
• az amazóniai esőerdők összeomlása.

Ezek a folyamatok egymást erősítve a felmelegedést sokkal gyorsabbá tehetik.

Mit tesz a világ — és mit kellene tennie?

A jelenlegi klímavédelmi erőfeszítések még messze nem elegendőek. A kutatók szerint:

• drámaian csökkenteni kell a globális kibocsátást,
• célzott alkalmazkodási intézkedésekre van szükség,
• a leginkább veszélyeztetett térségekben és társadalmi csoportoknál gyors reagálás kell,
• nem szabad “visszaadni” az aeroszolokat csak azért, hogy a közvetlen hűtőhatás visszatérjen (ez az egészségre nézve káros).

Egyes szakértők akár egy nemzetközi klímabiztonsági testület létrehozását is javasolják — egy olyan intézményét, amely a globális kibocsátások és azok pénzügyi, egészségügyi és infrastrukturális hatásait folyamatosan figyeli és koordinálja.

További információ: masfelfok.hu

A A klímakatasztrófa nem jövő – itt és most zajlik bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.