Ássunk vagy ne ássunk?

Minden kertben felmerül a kérdés,- ha zöldségeskertet szeretnénk létrehozni,- mi a legjobb módszer: ássuk fel a  a talajt vagy csak lazítsuk?
A kert földjének termékenysége, laza szerkezete fontos ahhoz, hogy jó talajélet alakuljon ki. Legfontosabb feladatunk, hogy megőrizzük, és ápoljuk ezt a világot. Azzal, hogy elősegítjük a talajban élő lények munkálkodását, a nedvességtartalom megőrzését, és a lehető legtöbb tápanyagot visszajuttatjuk a komposzttal a talajba. Ezért csak olyan formában avatkozunk bele a természet munkásságába hogy ne borítsuk fel a folyamatokat. Biztosítva a megfelelő szerves anyagokat, a komposztálással, talajtakarással, zöldtrágyázással, a talajlakó élőlények számára, azok pedig mindebből előállítják a növények fejlődéséhez szükséges, nitrogént, káliumot, foszfort, nyomelemeket. Ennek a természetes körforgásnak az eredménye a termékeny talaj. Ugyanilyen fontos a növények számára a levegő, napfény, és a víz.
Talajunk termőképességének alapvető meghatározója a humusztartalom. Ez a talaj legfelső 10-30 centiméternyi rétege, ez határozza meg, mennyi tápanyagot kapnak növényeink, melyet sók formájában a víz közvetítésével képesek felvenni.
A humusz megköti a növényvédő szereket, és a mérgező anyagokat, és növeli a talaj biológiai aktivitását. A biológiai kertműveléssel növelni tudjuk a talaj humusztartalmát.
Alapvetően amikor meghatároztuk milyen talajon gazdálkodunk (agyagos, vályog, homok, tőzeg) ehhez igazítjuk a talajjavítással kapcsolatos beavatkozásokat. A helyi kötött talajnál elsősorban a szerkezetén kell javítani. Homokkal, komposzttal, tudjuk lazítani, és a talaj takarásával pedig elősegítjük a talajban dolgozó élőlények elszaporodását, és ezzel a talaj gyorsabb átalakulását.
A természettől ellesett védekezés, és nagyszerű találmány a talajtakarás, vagy mulcsozás. A talaj nem szereti csupaszon kitenni magát az elemek hatásainak. Nyáron az erős napsütés szárító hatása, az elporladt földet ilyenkor elfújja a szél, az erős esőzések összetömörítik, és megint csak lemossák a felső termékeny réteget. Télen pedig a fagy mélyen a talajba hatol és megállítja a talajélet folyamatait.
A mulcsozás a talajt mindenképpen megvédi az elemek támadásaitól, és romboló hatásától. Nagyszerű élőhely a humuszt létrehozó élőlények számára. Biztosítja a talaj laza szerkezetét, megőrzi a nedvességtartalmát, kevesebbet kell locsolni. Meggátolja a gyomok megerősödését, növeli a humusztartalmat. A növények nem sárosak a betakarításkor.
Többnyire a komposzttal dúsított és fellazított talajra fektetjük a talajtakaró anyagot. Ez lehet szalma, száraz fűnyesedék, levágott fűszernövények, kigyomlált növények, zöldtrágya növények, faforgács, őszi lomb, kövek, a díszkertbe kéregmulcs.
A humuszréteg biztosításával, és a mulcsozással elérhetünk egy olyan gazdag talajéletet, ahol ugyanúgy zajlanak a fel és leépülési folyamatok mint a komposztban, és amely biztosítja a morzsalékos tápanyagban gazdag talajt, és így elbúcsúzhatunk az őszi ásástól.
Az ásással a felső 25-30 cm es levegőt igénylő mikroorganizmusokat, és talajlakókat leforgatjuk a mélybe, azaz mindent a feje tetejére állítunk. Ugyanakkor a gyökérzóna tápanyag ellátói, vagy akár az alsó élettelen réteg a felszínre kerülnek. Azaz teljesen összeomlik a talajunkban kialakult világ.
A télen szétporladt göröngyök az első nagy eső alkalmával összetapadnak így az ásás gyakorlatilag felesleges volt.
Olyan talajlazítást végzünk amely megőrzi az élővilágot - ehhez ásóvillát használunk - ez is csak a tömör vályogos talajokon szükséges melyek a rendszeres komposzt, mulcsozás, és az erjesztet növényi levek alkalmazásával néhány év alatt megváltozik
Az ásásra csak akkor lesz szükségünk, amikor művelésbe veszünk egy elhanyagolt kertet, vagy mezőt. Tudnunk kell, hogy ez a kiskerti munkák egyik legnagyobb fizikai erőkifejtést követelő része. Az ásásnak többféle módja van, és talajtól, hasznosítástól függően az időpontja is változik.
Homoktalajon csak tavasszal ássunk, középkötöttön könnyebb eldöntenünk, mert vagy ősszel, ha be is kell dolgozni valamit, vagy kora tavasszal, ha olyan növény kerül bele. Kötött talajon nincs mese, vékony szeletekben, ősszel kell ásni! Kötött talajon a tavaszi ásástól ne sok jót remélj.

1.    A sima ásás, egy ásónyom mélységű. Mint nevében is látható, mélysége egy ásónyom (20-30 centi) ami elegendő a kiskerti kultúrnövények 70%-ának. Levél, szárgumós, fejes növényeink többségének tökéletesen elég. Ha tavaszi ásás, a komposztot ássuk be, ha őszi, csak terítsük el rajta, a hó majd elintézi a többit. A beásás a következő: a terület tetején elterítjük a kívánt mennyiséget, aztán ezt aláforgatjuk az ásóval. A másik mód, hogy a bekerülő kultúra függvényében egy, vagy két ásónyomnyira egymástól a barázdába szórjuk a komposztot, majd egyszerűen nekiássuk a következő nyomot.

2. A hobbikertészek döntik el, hogy a lazítózást alkalmazzák, vagy a fent említettet. Ősszel, amikor betakarítunk, és a talaj nem túl tömörödött, és még süt a nap, fehérmustárt kell vetni. Begereblyézzük, és ha kikelt, a fagyok beállta előtt lekaszáljuk, ott hagyjuk, szórunk rá komposztot is. Az ásót, vagy ásóvillát betapossuk tövig és erőteljes mozdulattal oda-vissza megmozgatjuk, így munkáljuk meg az egész ágyást. Előnye, hogy a hajszálcsövek hamarabb helyreállnak, a talajélet szerkezetében nincs megfordulás, így tavasszal úgy vár, mintha fel se ástuk volna, viszont a hólé ugyanúgy becsorog, a fagy ugyanúgy tovább morzsalékozza a rögöket. A kaszálék hasznos anyagainak majd a fele bemosódik, tovább humifikálva a talajt. Kétszer olyan termelékeny, mint a hagyományos rá-ásásos módszer, az ízületeink se látják kárát, mégis, tavaszra ugyanolyan értékes ágyásunk lesz, mint a forgatással. Ezzel a módszerrel nem kell újra jelölgetni az ágyásokat, hiszen ott vár minket tavasszal készen.
3. Másik típus a hollenderezés, mélysége két ásónyom (50-60 cm.) Gyökérzöldségek érdekében van ahol ezt alkalmazzák, a termésátlag ugrásszerűen megnő, a gyökerek kezelhetősége, feldolgozhatósága leegyszerűsödik. A felső réteg első két ásónyomát tegyük félre, vagy a talicskába termeljük ki. Az alsó a saját mélységébe kerül vissza, de a nyomokat megszórjuk komposzttal, kaszálékkal, erre terítjük a felső réteget, amit kétszer annyi komposzttal terítünk meg, majd kaszálékkal is. Tavasz elején a kaszálék maradványait összegereblyézzük, és elégetjük, hogy legyen káliumforrásunk. Kevés komposzttal még megszórjuk, alaposan begereblyézzük, majd a vetésig takarjuk. Mulcsot ajánlok a takarására, vagy padlószőnyeget. Mindkettő visszatartja a téli nedvességet, és ha van, az újat is átereszti. A mulcs az éledező gilisztáknak ennivalót is kínál.
Egyébként az okos hobbikertész az ásást csak foltonként alkalmazza, ott, ahol olyat vet, vagy ültet, aminek feltétlenül szüksége van rá. Ha szorgalmasan terítgetted zöldmulccsal és mustárt vetettél a letermett felületre, elhagyható. A mustár gyökerét, zöld részét a giliszták megeszik, és ezzel felásnak helyettünk. Természetesen az első 2-3 évben kell forgatni. De pl. sorváltó termesztésnél, amikor már beállt, vagy ágyásosnál is, amikor már telített tápanyaggal, felesleges. Nincs az a kötött talaj, ami ne morzsalékosodna el, ha feltöltjük tápanyaggal. És ha már morzsalékos, minek még ásni is?
A kapálást, talajlazítást különböző méretű kultivátor-kapával, saraboló- toló kapával végezhetjük. Ennek van egy könnyített kerekes változata is. A saraboló kapával tisztán tarthatjuk az utakat, ágyásokat.
Az utakat a biokertben vagy szintén mulcsozzuk, vagy befüvesítjük, ez utóbbit rendszeresen nyírni kell, hogy a fű el ne vesse a magjait.
Egészen egyszerű módszerről van szó: ősszel lefedjük a kertünk egy részét szénával vagy falevéllel. Tél végére a füvet és a levelet „megemészti” a talaj állatvilága. Majd mikor tavasszal szétnyitjuk a takarót a terület földje többé-kevésbé lazává válik (talajtípustól függően), ami megkönnyíti a palánták elültetését (pl. saláta). Ültetés után ismét befedjük ezzel a „mulccsal”. Egy hónappal később salátáink már beborulnak, vagyis ásás, gyomlálás, kapálás és öntözés nélkül termeltünk. A munkát pedig a földalatti fauna végezte el helyettünk. Ez a művelet megismételhető bármilyen palántázható növény esetében, mint például káposzta, articsóka, eper, paradicsom és bármilyen virág. A módszer egyszerűsége azonban nem jelent feltétlen evidenciát. Ha zöldségeink, gyümölcseink, virágaink változatosságára gondolunk, nem is olyan egyszerű eltalálni a legtökéletesebb takarónak valót. Talajtakaróink igen sokfélék lehetnek: fűnyesedék, széna, szalma, mulcs, stb. Melyik növénynek mi a legmegfelelőbb takaró? Erre a kérdésre a választ csak az évek múlásával, saját tapasztalataink alapján fogjuk megkapni.
Több módszer létezik, mellyel eredményeket lehet elérni, például zöldkomposzton, faháncson, ásás nélkül...
Létrehozhatunk veteményest zöldkomposzton, mely tulajdonképpen zöldhulladékot jelent, ami bármelyik kertben termelődik, mint például fűnyesedék, falevelek, faágak. 6 hónapnyi 60° feletti érlelés minden magot és betegséget elpusztít a komposztból. Az eredmény pedig ideális veteményalap bármilyen vetőmagtípushoz. Az így elvetett magoknak akkora előnye van a földben egyébként is jelen lévő magokhoz képest, hogy egyetlen gyomlálás sem szükséges, feltéve, hogy a tapasztalatunk alapján megszerzett legjobb technikát alkalmazzuk a vetés során.
Hasonlóan jó eredményt lehet elérni faháncson is. A faháncsot már régóta használják mulcsként a fák tövénél kiváló víz- és humuszmegtartó képessége miatt. A kertben termelődő apróbb ágakat aprítsuk fel. Minél vékonyabb darabokra zúzzuk, annál nagyobb felületen tudják az élőlények végezni helyettünk a talaj lazítását. 1-3 cm vastagságban terítsük szét a háncsot a kiszemelt területen. Zöldségeket, virágokat, fákat, sövényeket termelhetünk földmunka nélkül mulcson és zöldkomposzton, melyek természetes utódai a fekete műanyag fóliának vagy egyéb mesterséges talajtakarónak.
Az ásás nélküli veteményes ( NO DIG Garden) az egyik legegyszerűbb és az egyik természetközelibb ágyáskialakítási módszer. A technológia alkalmazása olyan környéken ajánlott, ahol rossz minőségű a talaj, vagy intenzív gyomosodás jellemző.
Az ágyások kialakítása előtt ki kell jelölni a kert helyét, melynek minimum napi 5 órában napsütésesnek kell lennie. Következő lépésben a talaj felszínét érdemes kiegyenesíteni, a mélyedéseket első sorban biohulladékkal (fakéreg, hullott levél, gally, papír) érdemes feltölteni, ami a lebomlást követően komposztként gazdagítja kertünket.
Leejtős domboldalban is kialakítható veteményes teraszok kiépítésével. A vízszintesbe hozott szinteket ágakkal, kövekkel, téglákkal szegélyezhetjük.
Ezt követően a gyomos, füves területet le kell kaszálni – a levágott növényi részeket hagyjuk az ágyás helyén, hogy az is a komposzt része legyen. A talajra – főként, ha annak felszíne durva agyag, vagy köves – újságpapír-, levél- vagy szénaréteget terítve előkészítjük a kiválasztott területet. Ásás nélküli ágyás létesítését kezdjük egy réteg újságpapírral (5-20 oldalt helyezzünk egymásra), helyette használható karton, nem fényes csomagoló papír, legalább 5 mm vastagságban. Mindezt jól áztassuk el vízzel a következő lépés előtt. Ha intenzív növekedésű gyom, például bogáncs, vagy borostyán nő a területen, akkor plusz rétegeket kell leteríteni, annak érdekében, hogy ne törjön fel a termesztett növények közé.
Ezek után ki lehet jelölni az ágyás határait téglák, deszkák elhelyezésével, magasságuk 20-25 cm közzé essen. Szerves trágya képezi a következő réteget, ami 20 mm vastagságban szórjunk ki. E fölé kerül a 20 centiméteres szalmaréteg, rá még egy réteg trágya, amire záró szintként 10 cm komposztot helyezünk.
Vetés előtt nem szükséges ülepedésre, vagy bomlás beindulása miatt időt hagyni, ez csak a szalmabálás ágyások esetén ajánlott. A kihelyezett rétegeket nedvesítve máris ültethető a veteményes..
A fent leírtak alapján mindenki eldöntheti kinek, melyik mód szimpatikus és ebben az enyhe időben még elő is készítheti ágyását, hogy már csak ültetni kelljen!
Jó munkát!